A főöntvényre felszerelve találhatjuk meg a szalagsebesség váltó kapcsolót melynek váltása csak a készülék kikapcsolt állapotában lehetséges  mivel a kapcsoló elfordítása egy elektromágnessel reteszelt.
 Ennél a típusnál jelent meg a leeresztő orsó nyomatékszabályzásának szellemes megoldása. A törlőoszcillátor 80kHz-es jelét a bal tekercselő egység szalagfeszítés hatására elmozduló karjára szerelt változó kapacitású kondenzátorra vezetik. A kondenzátor pozíciójától függő kapacitásán keresztül a törlőoszcillátor jelét egy egyenáramú erősítő vezérlésére használják fel. Az erősítő kimenetére egy mágneses erősítő /transzduktor/ csatlakozik. a transzduktor kimenő körében van elhelyezve a bal tekercselő motor. Ez a rendszer biztosítja a stabil /70-80cn/ szalagfeszítő erőt.
 Érdekesség még a kettős fékrendszer. Stop üzemmódra váltáskor a két oldalon egy-egy fékpofa szorul a fékpalástra, majd néhány másodperc múlva /mikor a szalag mozgása már biztosan megszűnt/ szerepét a nyugalmi fékek veszik át.
 A futómű vezérlése nagy teljesítményű germánium tranzisztorokkal és légmentesen zárt jelfogókkal van megvalósítva. Ezek a berendezés hátlapjának leemelésével válnak hozzáférhetővé.
 A készülékbe mechanikus szalagmérő óra került beépítésre. Két skálája 19 és 38 cm/s sebességre másodpercben kalibrálva tünteti fel a nullázás óta elhaladt szalag hosszát.
 Az üzemmód kapcsoló nyomógombok kialakítása több évtizedig üzembiztos. A légmentesen zárt Reed kontaktusokat a nyomógombok által elmozdított rúdmágnesek kapcsolgatják.
 A főmotor külső forgórészes szinkronizált ... motor. A motor tengelye egy gumikoronggal csatlakozik a lendkerékhez. A főtengely siklócsapágyban fut.
 A gyorstekercselés iránya és sebessége egy a motorokkal sorosan kapcsolt nagy teljesítményű huzalpotencióméterrel szabályozható. A korábbi sorozatokban a potencióméter nem körpályás, hanem két darab nagy teljesítményű huzalellenállásból épül fel.
 Lehetőség leeresztő orsó forgásirányának megfordítására hogy a mágnesréteggel kifelé feltekercselt szalagok is lejátszhatók legyenek. Egy másik kapcsolóval a szalagfeszítő erő csökkenthető /a tekercselőmotorok tápfeszültségének csökkentésével/ hogy a közhasználatú szalagok is károsodás nélkül használhatók legyenek.
 Az íves pályán elmozduló terelőgörgők, a szalagpálya módosító görgő és a nyomógörgő karjának mozgása egy légpumpával van csillapítva.
 Az alapkiépítésű STM200 tömege 75kg. A többsávos és vágó változatok még ennél is nehezebbek.

A hangfrekvenciás áramkörök¹

 A hangfrekvenciás egységek a lejátszóerősítő első három fokozatának kivételével a zártszelvényből készült állvány lábai között helyezkednek el. Ez alól kivételt képeznek a korai darabok ahol a futómű bal oldalán, a fedőlap felől lehetett bedugaszolni a fiókokat. A kiépítéstől függően 1-3 sorban dugaszolhatóan, árnyékolt dobozokban találhatjuk a felvevő és lejátszó erősítőket, törlőoszcillátort és a tápegység fiókjait.
A lejátszóerősítő első három fokozata a futóművön, a fejegység mögött található árnyékoló dobozba nyert elhelyezést, hogy a fejek gyenge jelét minél rövidebb úton lehessen az erősítőkre vezetni. Ezek a első sorozatoknál germánium tranzisztorokból, a 200B változattól kezdve kis zajú szilícium tranzisztorokból épülnek fel.
 A későbbi sorozatokban  /STM300-600-700-800/ az előerősítő fokozatok átkerülnek a lejátszóerősítő modulokra. Ez a megoldás kényelmesebb karbantartást, javítást tesz lehetővé, de a jel/zaj viszony szempontjából visszalépést eredményez. Az előerősítő kapcsolása olyan jól bevált, hogy gyakorlatilag változtatás nélkül megtalálhatjuk egészen a 800-as sorozatú készülékekig.
 A 200-as erősítőinek kapcsolástechnikájára jellemző hogy több fokozatban is fojtótekercset találunk a kollektorkörben munkaellenállás helyett. /feltételezésem szerint az alkalmazott alacsony ,12V tápfeszültség miatt/. A lejátszófejről az erősítőre transzformátoros csatolást alkalmaztak a tervezők. Szintén transzformátoros csatolású a vonal ki- és bemenet a stúdiókban alkalmazott szabványnak megfelelően.